A növényi kivonatok népszerűsége egyre nő, legyen szó étrend-kiegészítőkről, természetes kozmetikumokról vagy gyógyhatású készítményekről. De hogyan lesz egy növényből koncentrált hatóanyag, amely végül egy kapszulába vagy krémbe kerül? Nézzük végig a folyamatot a növény betakarításától egészen a bolti forgalmazásig.
1. A megfelelő növény kiválasztása
A kivonatkészítés első lépése a minőségi alapanyag. Ez lehet vadon gyűjtött vagy termesztett gyógynövény, amelynek származását és hatóanyag-tartalmát már a betakarítás előtt is figyelik. Fontos a növény fajtája, a szárítás módja, az évszak, sőt még az időjárás is befolyásolhatja a végtermék minőségét. Például az orvosi kender bioföldeken kerül termesztésre és úgy szaporítják, hogy a CBD koncentráció magasabb legyen a növényben. Így készülhet el az eredeti CBD olaj, ami a cbdoazis.hu oldalon is kapható.
2. Kivonási eljárások
A növényi kivonat nem más, mint a növényből célzottan kinyert hatóanyag-koncentrátum. Ennek számos módja létezik, a választott módszer attól függ, milyen anyagot szeretnénk kinyerni, és mire fogjuk használni. A leggyakoribb kivonási módszerek:
-
Vízalapú kivonás (infúzió, főzet): Gyógyteák és bőrápoló készítmények alapja. A hő hatására a víz oldja ki a vízben oldódó hatóanyagokat (pl. flavonoidok, glikozidok).
-
Alkohollal történő kivonás (tinktúrák): A növényt alkoholos oldatba áztatják, ez oldja ki a zsíroldékonyabb anyagokat (pl. illóolajok, alkaloidok). A tinktúra hígítható vagy sűríthető is.
-
CO₂-szuperkritikus kivonás: Modern, oldószermentes technológia, amely nagy nyomású CO₂ segítségével oldja ki a hatóanyagokat. Pontos, tiszta, de költséges.
-
Olajos kivonás: Növényi olajban történő áztatás. Elsősorban illóolajok, zsírban oldódó vitaminok esetén használják.
-
Perkoláció: Folyamatos oldószer-átáramlás egy oszlopban, a növényi részek között. Hatékonyabb, mint az egyszerű áztatás.
-
Ultrahangos vagy mikrovhullámú kivonás: Újabb technológiák, amelyek a sejtfal megbontásával gyorsítják a kivonást.
A kivonás után az oldatot gyakran besűrítik, szűrik, vagy szárítják (pl. spray-szárítással vagy fagyasztva szárítással), így por, paszta vagy folyékony koncentrátum lesz belőle.
3. Minőségellenőrzés
A laboratóriumi vizsgálatok elengedhetetlenek. Ellenőrzik a hatóanyag-tartalmat, a tisztaságot, a mikrobák jelenlétét, valamint a nehézfémeket és peszticideket. Egy megbízható növényi kivonat csak akkor kerülhet piacra, ha minden előírt kritériumnak megfelel.
4. Formulázás
A kivonatokat ritkán használják önmagukban. A gyártók megfelelő vivőanyagot, kapszulahéjat, segédanyagokat választanak, hogy a hatóanyag stabil maradjon, jól felszívódjon, és a fogyasztó számára könnyen kezelhető formában jelenjen meg. Például egy növényi kivonat bekerülhet:
-
kapszulába vagy tablettába (étrend-kiegészítők)
-
krémbe, olajba, szérumba (kozmetikumok)
-
szirupba vagy italporba (funkcionális italok)
5. Csomagolás és címkézés
A csomagolás védi a terméket a fénytől, nedvességtől és levegőtől. A címkézés pedig törvényi kötelesség: fel kell tüntetni az összetevőket, a hatóanyag-mennyiséget, az adagolást, az esetleges ellenjavallatokat és a gyártó adatait.
6. Engedélyezés és forgalmazás
A növényi kivonatokat tartalmazó készítmények étrend-kiegészítőként, kozmetikumként vagy gyógyhatású termékként kerülhetnek forgalomba – ezek különböző engedélyezési eljárásokat igényelnek. Az étrend-kiegészítők bejelentéskötelesek, míg egyes gyógynövényi készítmények engedélyeztetése már komolyabb dokumentációt kíván.
A növényi kivonat útja hosszú és összetett, mire eljut a polcokra. Mögötte komoly tudomány, szigorú ellenőrzés és gondos formulázás áll. Legközelebb, amikor kezedbe veszel egy kapszulát vagy krémet, jusson eszedbe: egy csepp kivonatban ott az egész növény tudománya és ereje.